A borvidék - Grand Tokaj

Tokaji borvidék


Tokaj-Hegyalja Magyarország legelső és egyik legszebb borvidéke, mely a Tokaj–Abaújszántó–Sátoraljaújhely alkotta háromszögben terül el a Zempléni-hegység déli lankáin. Az itt elhelyezkedő szőlődűlők jó fekvése, a vulkáni eredetű talajszerkezet, az őszi napsugarak, a közeli Bodrog folyóról felszálló pára kedvező hatásainak összessége a tokaji bor minőségének és különlegességének egyik titka. A „borok királya, a királyok bora”, vagyis a Tokaji aszú készítésének hagyománya többnyire apáról fiúra száll a térségben.

A borvidék 5500 hektáros beültetett területén már a honfoglalás előtt is foglalkoztak szőlőműveléssel. A terület a világ első zárt borvidéke volt. 1737-ben született meg az erről szóló királyi rendelet, amelyben felsorolták azt a 28 települést, amelyek határában a tokaji bor előállításához alkalmas szőlő termelhető. Az UNESCO Világörökség Bizottsága 2002-ben vette fel a világörökségi listára a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidéket kultúrtáj néven. Az elmúlt ezer év alatt kialakult szőlőművelési hagyományok érintetlen, eredeti formában való továbbélése és a terület évezredes egysége indokolta, hogy a borvidéket a világörökség részévé nyilvánítsák.

A borvidéken a kontinentális éghajlat, a vulkanikus alapkőzet (andezit, riolit, valamint ezek tufái) és az ezen kialakult nyiroktalaj a jellemző. Míg az ásványi anyagokban gazdag vulkáni kőzet a testes, a löszösebb talajú részek a lágyabb karakterű boroknak kedveznek.

A Tokaji jelleg


A Tokaj-hegyaljai borvidék jellegzetessége az aszúsodás, amely a termőhely, a különleges mikroklíma, a környező folyók (Bodrog, Tisza) és a megfelelő szőlőfajták (Furmint, Hárslevelű, Sárgamuskotály, Zéta, Kövérszőlő, Kabar) egymásra találásának köszönhetően évről évre bekövetkezik. Magát az aszúsodást előidéző penészgomba (Botrytis cinerea) nem tekinthető a borvidék sajátosságának, mivel máshol is megtalálható. Nem úgy, mint a riolittufába vájt pincék falán fellelhető nemes pincepenész (Cladosporium cellare), ami optimális körülményt biztosít a fahordós érlelés alatt a boroknak (hőmérséklet, páratartalom).

Az aszúsodás során az ősz eleji esőzések és a hajnali ködök hatására a szőlőszem megduzzad, megreped, beindul a botrytises nemesrothadás. A speciális mikroklímából adódóan az esős időszakot hosszú, meleg, napos periódus követi, ez elősegíti a bogyók aszúsodását, az íz- és zamatanyagok, valamint a cukortartalom koncentrálódását.

Az aszúkészítés ma is évszázados hagyományokra vezethető vissza a borvidéken. A folyamat első lépése, hogy szüretkor a fürtökről a bogyókat szemenként szedik le, kádakba helyezik, feldolgozásig itt tárolják. A perforált kádaknak köszönhetően ez idő alatt az aszúszemekből saját súlyuknál fogva lecsepeg az eszencia.

2013 őszén a tokaji borok minőségének egységesítése érdekében új szabályozások születtek a borvidéken a borkészítésre vonatkozóan. Az aszúknál a minimális cukortartalmat 120 g/l-ben határozták meg. Előírták, hogy az itt termelt borokat kizárólag a termőhelyen, vagyis a borvidékhez tartozó településen lehet érlelni és palackozni.

Termőhely potenciál


A borászat 2013-ban kezdődött minőségi megújulás programjának része a termőhelyi potenciál- és ültetvényállapot-felmérés, melynek eredményeként a létrehozott, úgynevezett térinformatikai rendszer teljesen új, egyedi fejlesztés, és egyértelműen a Grand Tokaj borászathoz köthető.

A termőhelyi potenciálfelmérés célja az volt, hogy feltérképezzék a borvidék szőlőterületeinek adottságait. Ennek során a szakemberek a termőhelyi képességek, valamint a termesztési lehetőségek adatainak segítségével meghatározzák egy adott terület termelési céljait, vagyis hogy mit érdemes termelni az adott területen. Ez abban a tekintetben kiemelt jelentőségű, hogy a borászat a térség integrátoraként több mint 1400 gazdával tart kapcsolatot, közös érdekük a jó minőségű alapanyag és a magas színvonalú bor előállítása. A Grand Tokaj integrátori szerepköréről a linkre kattintva olvashat bővebben.

A folyamat a Tokaj-hegyaljai borvidék szőlővel beültethető 5500 hektár nagyságú területének felmérésével kezdődött az említett ismérvek alapján. A vizsgálat 21. századi módszerekkel határozta meg a területek domborzati adottságait és talajtani viszonyait, míg historikus adatokkal és műholdfelvételekkel jellemezte a mezo- és makroklimatikus lehetőségeket. Az ültetvények felmérésekor tett személyes bejárásokat, légi és távérzékelt adatokkal egészítették ki.

Az ültetvények állapotáról gyűjtött adatokat egy új fejlesztésű komplex térinformatikai rendszerben helyezték el és jelenítették meg.

A termőhelyi potenciál 2013 és 2015 között valósult meg; eredményeképpen olyan térinformatikai döntéstámogató rendszer készült, melynek segítségével előre modellezhetővé, illetve tervezhetővé vált a szőlőfelvásárlás. A rendszert 2015-ben már tesztelte a pincészet, és pozitív hozadékát a szüret alkalmával már tapasztalták: a megfelelő időzítésnek köszönhetően jó minőségű alapanyagot tudtak leszedni.

Tovább

Szőlőfajták