Tokaji borvidék
Tokaj-Hegyalja Magyarország legelső és egyik legszebb borvidéke, mely a Tokaj–Abaújszántó–Sátoraljaújhely alkotta háromszögben terül el a Zempléni-hegység déli lankáin. Az itt elhelyezkedő szőlődűlők jó fekvése, a vulkáni eredetű talajszerkezet, az őszi napsugarak, a közeli Bodrog folyóról felszálló pára kedvező hatásainak összessége a tokaji bor minőségének és különlegességének egyik titka. A „borok királya, a királyok bora”, vagyis a Tokaji aszú készítésének hagyománya többnyire apáról fiúra száll a térségben.
A borvidék 5500 hektáros beültetett területén már a honfoglalás előtt is foglalkoztak szőlőműveléssel. A terület a világ első zárt borvidéke volt. 1737-ben született meg az erről szóló királyi rendelet, amelyben felsorolták azt a 28 települést, amelyek határában a tokaji bor előállításához alkalmas szőlő termelhető. Az UNESCO Világörökség Bizottsága 2002-ben vette fel a világörökségi listára a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidéket kultúrtáj néven. Az elmúlt ezer év alatt kialakult szőlőművelési hagyományok érintetlen, eredeti formában való továbbélése és a terület évezredes egysége indokolta, hogy a borvidéket a világörökség részévé nyilvánítsák.
A borvidéken a kontinentális éghajlat, a vulkanikus alapkőzet (andezit, riolit, valamint ezek tufái) és az ezen kialakult nyiroktalaj a jellemző. Míg az ásványi anyagokban gazdag vulkáni kőzet a testes, a löszösebb talajú részek a lágyabb karakterű boroknak kedveznek.
A Tokaji jelleg
A Tokaj-hegyaljai borvidék jellegzetessége az aszúsodás, amely a termőhely, a különleges mikroklíma, a környező folyók (Bodrog, Tisza) és a megfelelő szőlőfajták (Furmint, Hárslevelű, Sárgamuskotály, Zéta, Kövérszőlő, Kabar) egymásra találásának köszönhetően évről évre bekövetkezik. Magát az aszúsodást előidéző penészgomba (Botrytis cinerea) nem tekinthető a borvidék sajátosságának, mivel máshol is megtalálható. Nem úgy, mint a riolittufába vájt pincék falán fellelhető nemes pincepenész (Cladosporium cellare), ami optimális körülményt biztosít a fahordós érlelés alatt a boroknak (hőmérséklet, páratartalom).
Az aszúsodás során az ősz eleji esőzések és a hajnali ködök hatására a szőlőszem megduzzad, megreped, beindul a botrytises nemesrothadás. A speciális mikroklímából adódóan az esős időszakot hosszú, meleg, napos periódus követi, ez elősegíti a bogyók aszúsodását, az íz- és zamatanyagok, valamint a cukortartalom koncentrálódását.
Az aszúkészítés ma is évszázados hagyományokra vezethető vissza a borvidéken. A folyamat első lépése, hogy szüretkor a fürtökről a bogyókat szemenként szedik le, kádakba helyezik, feldolgozásig itt tárolják. A perforált kádaknak köszönhetően ez idő alatt az aszúszemekből saját súlyuknál fogva lecsepeg az eszencia.
2013 őszén a tokaji borok minőségének egységesítése érdekében új szabályozások születtek a borvidéken a borkészítésre vonatkozóan. Az aszúknál a minimális cukortartalmat 120 g/l-ben határozták meg. Előírták, hogy az itt termelt borokat kizárólag a termőhelyen, vagyis a borvidékhez tartozó településen lehet érlelni és palackozni.
Termőhely potenciál
A borászat 2013-ban kezdődött minőségi megújulás programjának része a termőhelyi potenciál- és ültetvényállapot-felmérés, melynek eredményeként a létrehozott, úgynevezett térinformatikai rendszer teljesen új, egyedi fejlesztés, és egyértelműen a Grand Tokaj borászathoz köthető.
A termőhelyi potenciálfelmérés célja az volt, hogy feltérképezzék a borvidék szőlőterületeinek adottságait. Ennek során a szakemberek a termőhelyi képességek, valamint a termesztési lehetőségek adatainak segítségével meghatározzák egy adott terület termelési céljait, vagyis hogy mit érdemes termelni az adott területen. Ez abban a tekintetben kiemelt jelentőségű, hogy a borászat a térség integrátoraként több mint 1400 gazdával tart kapcsolatot, közös érdekük a jó minőségű alapanyag és a magas színvonalú bor előállítása. A Grand Tokaj integrátori szerepköréről a linkre kattintva olvashat bővebben.
A folyamat a Tokaj-hegyaljai borvidék szőlővel beültethető 5500 hektár nagyságú területének felmérésével kezdődött az említett ismérvek alapján. A vizsgálat 21. századi módszerekkel határozta meg a területek domborzati adottságait és talajtani viszonyait, míg historikus adatokkal és műholdfelvételekkel jellemezte a mezo- és makroklimatikus lehetőségeket. Az ültetvények felmérésekor tett személyes bejárásokat, légi és távérzékelt adatokkal egészítették ki.
Az ültetvények állapotáról gyűjtött adatokat egy új fejlesztésű komplex térinformatikai rendszerben helyezték el és jelenítették meg.
A termőhelyi potenciál 2013 és 2015 között valósult meg; eredményeképpen olyan térinformatikai döntéstámogató rendszer készült, melynek segítségével előre modellezhetővé, illetve tervezhetővé vált a szőlőfelvásárlás. A rendszert 2015-ben már tesztelte a pincészet, és pozitív hozadékát a szüret alkalmával már tapasztalták: a megfelelő időzítésnek köszönhetően jó minőségű alapanyagot tudtak leszedni.
Szőlőfajták
Furmint
A Furmint magyar eredetű, a Tokaj-hegyaljai borvidék egyik legjellegzetesebb és legnagyobb mennyiségben előforduló szőlőfajtája.
Erős növekedésű tőke jellemzi, a többi fajtához képest kevesebb, függőleges irányban növő vesszőt hajt, melyek gondozása nem igényel nagy ráfordítást. Fürtjeinek nagysága közepes, és laza szerkezetű. Az időjárásra és betegségekre nem érzékeny, jól bírja a napsütést, a szárazságot, sőt ellenáll a téli fagyoknak is.
A Furmint késői érésű fajta, a technológiai igényeknek megfelelően szeptembertől novemberig szüretelik. Mézédes, sokszor gyümölcsös íze, valamint jó aszúsodó- és savmegtartó képessége miatt válhatott a borvidék egyik legkedveltebb szőlőjévé.
A Furmintból készülő nedű igazán illatos, kemény és testes, savtartalma viszonylag magas. A furmintot kimondottan értékes és sokszínű magyar fajtaként tartják számon.
Hárslevelű
A Furmint mellett a tokaji borvidék másik markánsan megjelenő szőlőfajtája a feltehetően magyar eredetű, régi, hegyaljai fajta a Hárslevelű. Nevét a hársfáról kapta a leveleik közötti hasonlóság alapján.
Tőkéjének növekedése a Furmintéhoz hasonlóan viszonylag erős, ugyanakkor elenyésző a zöldmunka-igénye. A Hárslevelű fürtjei nagyok, bogyói kisebb méretűek, emiatt kevésbé hajlamosak a rothadásra. Ennek következtében aszútermése is elenyésző. A Hárslevelűnek fontosak az ideális körülmények, hiszen tűrőképessége nem a legjobb. Jellemzően későn, a technológiai igényeknek megfelelően szeptembertől novemberig szüretelik. Jellegzetes virágos illata és friss savassága ízletes, hársméz esszenciájú és zamatú, testes bort ad.
Sárgamuskotály
A Sárgamuskotály hazánkban csak néhány borvidéken, Európában viszont annál több helyen terem. Az egyik legrégebben ismert fajtaként tartják számon.
Vékony tőkék és középes nagyságú, dús fürtök, pici, lédús szőlőszemek jellemzik, héja vékony és puha, emiatt rothadásra rendkívül hajlamos. Betegségekre érzékeny, kifejezetten a mélyebb rétegű, tápanyagokban gazdag, jó vízgazdálkodású talajokon érzi jól magát.
Bora finom Muskotályos illatú és lágy zamatú, savai jól beérten is szépek maradnak.
Kabar
A kabar szőlőfajta a Bouvier és a hárslevelű keresztezésével jött létre. Tőkéje kevés vesszőt hajt, levele méregzöld színű. Terméshozama alacsonyabb, mint a Zétáé, viszont jól aszúsodik. Bogyójának héja vastagabb, ezért a csapadékos időjárásnak is jobban ellenáll.
Zéta
A szőlőfajta Király Ferenc nevéhez fűződik, aki 1951-ben a Bouvier és a Furmint házasításával alkotta meg. Korábban Oremus névre hallgatott, a Zéta elnevezést csak jóval később tudhatta magáénak.
Tőkéje növekedését tekintve középerős, fürtje kúpra emlékeztető, rendkívül dús, közepes nagyságú. Jellemzően szeptember második felében érik, a borvidékre kiváló aszútermő tulajdonsága miatt kerülhetett. Ellenálló képessége gyengébb, ezért több gondozást igényel.
Bora leginkább a furminthoz hasonlít: testes, harmonikus, finom savösszetételű.
Kövérszőlő
A Fekete-tenger őshonos szőlőfajtája a filoxéravészt követően szorult ki a termelésből, és a borvidéken azóta is csak kisebb arányban van jelen.
Szemei nagyobb méretűek, vékony héjúak, húsuk puha és lédús.
Aszúsodása kiváló, kedvező időjárás és megfelelő körülmények esetén aszúbogyóinak súlya akár háromszor akkora is lehet, mint a Furminté.
Telepítésekor figyelni kell az ültetvény fekvésére, hiszen rothadásra hajlamos. Leginkább a szellősebb, szárazabb hegyoldalakon érzi jól magát, fagy- és szárazságtűrő képessége jó.
Bora kellemes, enyhén illatos, finom savú és harmonikus.
