Történelmi elsőosztályú besorolású, Tolcsva határában található terület, amelyet 2017-ben furminttal telepített újra a borászat. A klónválasztásnál elsődleges szempont a minőségi termést adó, kisebb, laza fürtű, száraz borok készítésére alkalmas furmint telepítése volt. E friss, üde, gyümölcsös borok készítésére alkalmas furmint klón, illetve a terület kiváló mikroklímája kevésbé kedvez a botritisz kialakulásának. A Zemplén szolnyájára felfutó, meredek és köves területünk tetején 306 méterre a tengerszinttől 0,6 hektár karós furmintot vesz körül az erdő. Talaja színes vulkáni kőzetekben gazdag, agyagbemosódásos, mély rétegű, barna erdőtalaj, amely szénsavas meszet tartalmaz, gyengén savanyú.
Szőlőterület: 8hektár
Szőlőfajták: Középmagas kordonon és bakon nevelt Furmint
Története:
Ez a dűlő a történelmi Kútpataka (Kwthpataca, Kuthpotoca, Kwtpataca formákban) részét képezte. A nevezett szőlőhegy (ma dűlő) eredendően Tolcsvával szomszédos település volt a középkorban, amelynek nagy kiterjedésű szőlőterülete megőrizte a helység nevét. A terület a Tolcsvay nemesi család, illetve a tolcsvai plébánia birtokában állt. Első ismert említése 1377-ből ismert egy középkori birtokviszály kapcsán. Elnevezését az egykori település határában található időszakos Rány-folyás forrása, azaz a régies magyar ’kút pataka’ kifejezés után kapta. Ma is ismert Kútpatka formával először csak a 17. század közepén találkozunk az írásos forrásokban. A szőlőterület nevét birtokosa, az arisztokrata Gersei Petheő/Pethő család után kapta. Önállóvá válása meglehetősen későn történt meg, amelynek határozottan politikai okai voltak. S tulajdonképpen ennek köszönhető első konkrét ismert említése is. Az 1686-ban elhunyt a Kútpatkán szőlőt birtokoló családfő, Gersei Pethő Ferenc, Abaúj vármegye főispánja. Egy esztendővel később, 1687-ben az udvar, Antonio Caraffa (1642−1693) itáliai származású generális tanácsára, elkobozta az örökösöktől a család szőlőit más ingóságokkal egyetemben. Azonban az örökösök nem hagyták ezt, és három év pereskedés után gróf Csáky István (1635−1699) országbíró és gróf Szirmay István ítélőmester közbenjárásnak köszönhetően a visszakapták szőlőiket a Kútpatkán. Sőt ezt követően I. Lipót császár és király (1657−1705) 1690-ben úgynevezett oltalomlevelet bocsátott ki a nevezett família számára, miszerint nem bolygathatják a Pethő család birtokait. Ezt követően a nevezett arisztokrata família hosszú ideig birtokolta a szőlőit a Kútpatkán. A 18. század közepén ugyancsak a Pető család volt a birtokos, ám a házassági kapcsolatokon keresztül, hozományként a Szirmay főúri családnak is lettek ott szőlőterületei. A II. Világháború végéig e két família volt a meghatározó birtokos a Petőn.
