A Tokaji borvidék közepén, az Erdőbénye és Tolcsva között húzódó hegyvonulat déli oldalában található a Szentvér dűlő. Ideális tengerszint feletti magassága és lejtése miatt a téli és kora tavaszi fagyok sem károsítják a szőlőtermést. A borászat a szőlőtáblát 2003-ban rendezte újra, és hektáronként mintegy 5000 tőkét telepített. A dűlő talaja riolittufával kevert, magas vastartalmú vörös agyag és kötött nyirok, ezáltal a szárazabb nyári hónapokban is megőrzi a talaj víztartalmát. Az innen származó alapanyagokból előállított bor az ásványos talajszerkezet és a kiváló fekvés eredményeként rendkívül zamatos, a fajtára jellemző hársfavirág-illatú és kellemes savösszetételű.
Szőlőterület: 12,5hektár
Szőlőfajták: Hárslevelű
Története:
Történelmi és középkori eredettel bíró dűlő, amely az egykori Kútpatka szőlőhegy szerves részét képezte. A tolcsvai plébánia Kútpatkán fekvő szőlője a reformáció hegyaljai elterjedését követően, 1545-ben a reformátusoké lett egészen 1663-ig. Mivel akkori földesurai Báthory Zsófia (1629−1680) fejedelemasszony, mint II. Rákóczi György (1621−1660) erdélyi fejedelem özvegye, és I. Rákóczi Ferenc (1642−1676) fejedelem a jezsuita és a pálos szerzetesek hatására áttért a római katolikus vallásra, az ellenreformáció jegyében a hegyaljai református prédikátori szőlőket elkobozták. Így 1663-ban a tolcsvai prédikátorság szőlőjét a Kútpatkán az újjászervezett katolikus plébánia kapta meg. A Szentvér csupán a 17. század második felétől kezdett elkülönülni az anyaterületétől, a Kútpatkától és az egyházi birtokból a tolcsvai Bónis család birtokába került, akik a Wesselényi-féle összeesküvés után a Szentvért elvesztették majd újra visszaszerezték. A „Kutpatkan leveo Szentuér neveu szeoleo” kapcsán későbbi tulajdonosa, gróf Szirmay András magánnaplójában azt jegyezte fel, hogy a Kútpatkán fekvő Szentvéren mindig száraz bornak (vinum ordinarium) való szőlőt szüreteltek. A 18. században a Szentvéren a Szirmay család mellett, házassági és rokonsági kapcsolatok révén lettek birtokosok a Dessewffy és a Waldbott famíliák is. Összességében véve a Szentvér szőlőben, későbbi dűlőben majdnem kizárólag főúri birtoklású területek voltak egészen a II. Világháborúig.
