Történelmi elsőosztályú besorolású terület. Mád határának egyik leghíresebb dűlője a Kővágó, amelyik déli-délkeleti fekvése és kedvező mikroklímája kiváló termést és jó aszúsodóképességet biztosít a Furmint szőlőfajta számára. A területet 1993-ban telepítettük újra, hektáronként 5000 tőkével. A riolit- és andezittufával kevert talajon ásványi anyagokban gazdag felület jött létre, amely lehetővé teszi a jól tárolható és érlelhető borok előállítását. Nagyon jó vízmegtartó képességű vulkáni talajának és fekvésének köszönhetően kiváló mikroklímájú, izgalmas és egyedi borokat adó dűlőnk. Az egyik legkorábban érő, magas minőséget adó területünk.
Szőlőterület: 6,91 hektár
Szőlőfajták: Furmint
Története:
Mád nagy múltú szőlőhegye a Kővágó. Ma területének jelentős része nem áll szőlőművelés alatt. Nevét köves talaja után kapta. Szőlőtermő helyként említése első ízben egy 1413. évben a Fügedy- és a Zombory nemesi családok között kirobbant örökösödési per kapcsán bukkant fel Kővágóalja (Kewagoalya) néven, de már a későbbi korok folyamán gyakorta a Kővágóalja, vagy csak Kőalja formában fordult elő. Ezt támasztják alá a Mád Falukönyvében található feljegyzések is. A késő-középkorban mádi és a mezőzombori plébániáknak, illetve a Debrey, a Fügedy, a Garay, a Kapy, a Tállay és Zombory családoknak voltak ott birtokaik. 1425-től királyi birtok lett a Kővágó, mint uradalmi szőlő.
A Kővágó eredendően a Tokaj-tállyai váruradalom szőlője volt a 15. század második felében. Zsigmond király adományozás után a Kővágó urai a Brankovicsok, Hunyadiak, majd végül 1459-től a Szapolyaiak lettek. Az 1526. évi mohácsi vészt követő politikai anarchia miatt a Szapolyai család elvesztette ezt a területet is. Ugyanis I. Habsurg Ferdinánd (1526−1564) király elkobozta a családtól a Tokaj-tállyai váruradalmat összes szőlőjével együtt, majd 1541-ben híveinek a Serédy Gáspárnak és Györgynek adományozza a tállyai és a tokaji uradalmakat a hozzátartozó majorsági szőlőkkel egyetemben. Kihalásukig a Serédy családnak, majd azt követően az Alaghy és a Mágóchy családnak voltak jelentős szőlő területei a Kővágón, 1635-ben örökösödés útján a Rákócziak lettek a legjelentősebb gazdái a Kővágó szőlőhegynek.
A 16. század közepéig elsősorban az írásos források hiánya miatt a Kővágó szőlőhegyről hallgattak az írásos dokumentumok. Viszont ebben a periódusban nagyszámban találkozunk a Kővágón gazdag városi, főleg eperjesi, kassai és szepsi birtokosokkal, illetve tehetős Abaúj-Torna és Zemplén vármegyei köznemesekkel.
A 17. század elején a Kővágón az Aszalós és Koros család birtoka saját nevüket megőrizve önállósult a Kővágón, melyet 1620-as években eladtak az Alaghy főúri családnak, amely úgynevezett majorsági szőlő lett, és így bevonult a történelembe az Aszalós-Kővágó, valamint a Koros-Kővágó szőlőterület. Ezen túlmenően 1610-től kezdve megkülönböztettek Kis- és Nagy-Kővágót. Az arisztokrata családok szinte mindvégig pénzért műveltették ott a szőlőterületeiket a Kővágón. A Rákóczi család grófi ága is jelentős pénzösszegért vásárolt szőlőket mádi lakosoktól a Kővágón, hogy minél több jó fekvésű területhez jusson a szőlőhegyen. A Habsburg-ellenes Wesselényi összeesküvés (1664−1670) bukása után a Rákóczi család fejedelmi ága elzálogosította a kővágói szőlőt báró Maholányi János császári szolgálatban álló főúrnak, amely később az Orczy család tulajdonába került. Míg sok korábbi birtokos szőlőjét elkobozta az udvar.
Az összeesküvésben résztvevő kisebb nemesek és városi polgárok szőlőit az udvar elkobozta, majd többek között a bécsi-udvarhoz hű az Erdődy, a Kálmánczay, a Klobusiczky, a Nigrelli, a Szemere, a Vollay és az Zinzendorf, a családoknak, illetve az enyickei váruradalomnak és egri káptalannak adományozta. A Rákóczi szabadságharcot (1703−1711) követően az Erdődy és az Orczy családok kezdtek el terjeszkedni a Kővágón, akik egészen a 20. század közepéig birtokolták ott a szőlőiket.
