- Eredete a mai napig vitatott, mégis jellegzetesen Kárpát-medencei szőlőfajtaként tartjuk számon.
- Első tokaji említései az 1500-as évek végére, illetve az 1600-as évek
elejére datálhatók.
- Napjainkban Tokaj legelterjedtebb szőlőfajtája, de más borvidékeinken is régóta jelen van, helyenként Szigeti néven.
- Tökéletesen alkalmas a termőhely, a terroir bemutatására. Mivel Tokaj-Hegyalja egyik különlegessége az izgalmas talajok és mikroklímák adta
számtalan termőhely, a furmint itt dűlőről-dűlőre, olykor parcelláról-parcellára más-más arcát mutatja.
- Szépen aszúsodó szőlőfajta, többek között ezért is szeretjük Hegyalján.
- A természetes, édes tokaji borkülönlegességek legfontosabb alapanyaga. Aszú vagy szamorodni formában izgalmas savú, hosszú és vibráló bor készíthető ebből a szőlőfajtából.
- Egyik legnagyobb értéke a sokszínűsége. Nemcsak száraz és édes bor készíthető belőle, de pezsgőalapanyagként is régóta ismert, valamint hordóban és acéltartályban is jól érlelhető.
- Mind száraz borként, mind nemes édes borokban gyakran házasítják
hárslevelűvel, mert a két fajta szépen kiegészíti egymást.
- Jellemző illat- és ízjegyei az elegáns fűszeresség, finom ásványosság,
fehér virágok, birs, friss őszibarack, édes formájában a friss és aszalt
sárgabarack és a méz.
- Összetett savszerkezete miatt rendkívül hosszan érlelhető, eltartható.
- A furmint ideális kísérője a savasabb alapanyagokból készülő ételeknek, de sokszínűségének köszönhetően akár komplex fogások mellé is kínálható. Édes borként többek között fűszeres keleti ételek mellé, sajtokhoz, esetleg desszertekhez is párosíthatjuk.
- Fogyasztásuk 10-12 fokon ajánlott.
